Budweiser/Wassup – Nagy Dezső (Artificial Group)
Mitől korszakos egy sörreklám? Hogyan képes megtermékenyíteni a popkultúrát? Mitől válik a szimpla geg globális poénná? Ilyen és hasonló kérdésekre kapunk választ SZERINTEM rovatunk újabb epizódjában. Ez alkalommal Nagy Dezső, az Artificial Group kreatívigazgatója osztotta meg velünk meghatározó reklámélményeit.
Nem szeretem annyira a sört, még az izgalmasnak mondott kézműves sörök sem kötnek le igazán. Azt azonban aláírom, hogy vannak sörmárkák, amelyek termékeit szívesen tartom a kezemben – bevallom, a reklámja miatt. Ami 2017-ben a Heinken, az 2000-ben még a Budweiser volt… illetve, lett volna (ha tartottam volna a kezemben sört, és ha lehetett volna ezt a márkát itthon is kapni). A reklámja miatt. Ez volt az:
Amikor először szembesültem azzal, hogy “Wassup?” – egyszerűen nem értettem. Mindegy hány a-val és u-val írják, ez nem attól függött. Nem értettem, hogy akkor most ilyet lehet? A tévében?
Mert ha ilyet lehet, akkor mindent lehet.
Persze az első dolog, ami eszembe jutott az volt, hogy lehet egy ilyen reklámról meggyőzni az ügyfelet. Ezt el kell játszani? Vagy le kell forgatni előre? Ilyet csak úgy scriptben leírni nem lehet.
Ez a reklám annyira betalált. Annyira máshonnan jött: az utcáról, az életből, a szomszédból. És a bemutatása után ugyanoda is érkezett vissza – ez volt a lényeg. Magára ismert minden berúgott baráti társaság, minden megfáradt másnapos vagy harmadnapos bulizó. Amikor a tegnapi poén még ma is üt, és amikor napokig, hetekig visszhangzik.
Végre láttam, hogy a fogyasztó ronda és közönséges és végtelenül vicces. Hogy egy mikroközösségi poén másodpercek alatt globálissá dagad, hogy mém lesz a mémek előtt, hogy a siker mérőfoka az eladás mellett az őrület, amit kelt. Aki akkoriban (1999/2000) nem csinált egy Wassup paródiát, parafrázist, átértelmezést vagy utalást, az nem is értette a kort vagy az aktuális (amerikai) popkultúrát.
Természetesen ebben is maga a márka mutatta az utat a még viccesebb folytatásokkal.
Azóta már lehullt a lepel a Wassup-ról. Már tudom, hogy ezt nem lehetne eladni az ügyfélnek csak úgy, hogy akkor az egyik főszereplő majd viccesen üvölt a telefonba, hogy what is up?! – közben jelentőségteljesen rámutatok a storyboard egyik képkockájára. Itt nem kérték számon sem a benefitet sem az RTB-t, de még csak az insight-ot sem. Mert ha volt is (persze volt), nem az volt a fontos,
hanem a hatás, amit okozott a nézőben.
A Wassup eredetileg egy kisfilm volt, és az a csávó rendezte, akivel nyit a reklám. Aki ott fekszik az ágyon. A reklámban már sörrel a kezében. Ezt a kisfilmet mutatták be a DDB kreatívjai a prezentáción az ügyfélnek. Azonnal minden adott volt: a sztori, a rendező, a humor, pár szereplő, a film. És ebből született meg a Budweiser Wassup.
Ez a reklám elég hosszan velünk maradt, és még most is újra és újra felbukkan. Körülbelül 10 évvel ezelőtt újraforgatták a sztorit – sör nélkül – viszont a 10 évvel ezelőtti állapotokra és gondolkodásmódra reflektálva.
Sőt, találtam 2017-es változatot is, amelyben Trump szerepel. Mondjuk, ez utóbbi annyira nem vicces.
És befejezésül valami teljesen más.
Állítólag be sem mutatták (kicsit érthető). Csak véletlenül láttam egy „Shots”-on? Vagy csak megtaláltam az interneten? Nem emlékszem, de nem is ez a fontos. Egyszercsak ott volt előttem, és mindent imádtam benne. Ennek a reklámnak a hatására éltem át először, hogy milyen,
amikor egy insight igazán betalál és szíven üt.
Amikor pontosan éreztem, hogy miről beszél. Ezt a reklámot imádom a témája miatt, a zenéje miatt és az érzés miatt, amely a mai napig a hatalmában kerít respawn-olás közben. (Tényleg kell hozzá a hang, bár egy szó sem hangzik el.)
Aki valaha játszott valamilyen FPS-játékot és valóban beleélte magát a szerepbe, az tudja, milyen érzés, amikor újra a csatatér közepén találja magát egyik pillanatról a másikra (respawn). Na, pont ilyen.
A reklám neve Play Station War (V/vm zenével) és készült egy – szerintem - gyengébb változata is. A Duel.
Hogy miért gyengébb? A zene miatt mindenképp.
